Családterápia: a kezdetek

Roy Lichtenstein képeSokan akkor keresnek párterapeutát, ha beköltözik otthonukba a Válás Réme, vagy ha a gyerek intői már nem férnek el az ellenőrzőjében. A családterápia tud gyógyítani, segíteni, azonban nem szükségszerű az ilyen krízisekig várni. A családterápia nem csupán egy lelki tűzoltó egylet. Önmagát úgy definiálja, hogy a pszichoterápia egy ága, mely családokkal és intim kapcsolatban levő párokkal foglalkozik a hasznos változásért és fejlődésért. Mivel mindannyian családi rendszerbe ágyazva élünk, ezek a kapcsolatok a lelki egészségünk egyik fontos elemét jelentik. A családterápia a családtagok közötti interakciók rendszerét vizsgálja (hogyan beszélnek vagy éppen nem beszélnek egymással a tagok, miként reagálnak egymásra), és ezek változását.

A családi rendszer változási képessége alapvető ahhoz, hogy jól legyünk, örömmel éljük hétköznapjainkat, ahhoz, hogy tudjunk alkalmazkodni azokhoz a változásokhoz, ami belőlünk fakad (a kapcsolatban eltöltött évek, a változó szükségletek, a gyerekek növekedése) és azokhoz, amik a környezetből áradnak felénk (munkanélküliség, stressz, váratlan haláleset). Változni tudás nélkül nincs növekedés. A megoldatlan életfeladatokat pedig viszi magával a pár, ami növekvő ballasztként nehezedik vállukra. Görbe háttal pedig hogy is lehetne egymás szemébe nézni?

A családterápia története

A modern családterápia kialakulása a XX. század közepére tehető. Először kellett tehát, hogy a pszichológia az egyén pszichéjét „megtalálja” és feltérképezze. Ezt követte a pár-, majd a családterápia, ahol már egyszerre több családtagot is bevontak a terapeuták. 1942-ben alakult meg az Egyesült Államokban az American Association of Marriage Counselors, de ezzel egyidőben sok más országban is indultak hasonló kezdményezések, beleértve Magyarországot is.

Kezdetben jellemző volt a pszichoanalitikusi vagy pszichiátriai megközelítés, később azonban felerősödött a viselkedésterápia és az antropológia befolyása is. Az ok-okozati kapcsolatok vizsgálata helyett inkább a rendszerszemléletre, a cirkuláris összefüggésekre helyeztek hangsúlyt. A családtagok folyamatosan kapcsolatban vannak egymással, reagálnak egymásra, vég nélküli láncolatban. Így van az éppen, ami van.

Számtalan terápiás iskola alakult ki, melyek különböző elméletekkel írják le a családok működését. Közös sajátosságuk azonban, hogy a családot rendszernek tekintik, ahol a tagok kölcsönösen hatással vannak egymásra. Fontosnak tekintik a generációk által továbbadott működési módokat, mintákat, és általában legalább a család három generációjával foglalkoznak. Közös az is bennük, hogy szerintük a család (vagy pár) bevonása a terápiába hasznos lehet attól függetlenül, hogy a páciens megítélése szerint éppen egyéni vagy családi gondról van-e szó.

Hatása és beágyazottsága

A családterápia ötletei és módszerei hatással voltak a pszichoterápiára úgy általánosságban is. Egy 2006-os kutatás szerint – amiben több mint 2500 amerikai pszichoterapeutát vizsgáltak – az elmúlt negyedszázad tíz legbefolyásosabb terapeutája közül hárman családterapeuták. A családi és házassági rendszer modellje pedig a második leggyakrabban használt modell a kognitív viselkedésterápia után. Úgy tűnik, ez a modell jól magyarázza azt, hogy milyen az ember és hogy mit érdemes vele tenni a terápiában.

Nagyok: Satir és Böszörményi

Virginia Satir - családi szobor készítése közben
Virginia Satir “családi szobor” készítése közben

Virginia Satirnak (micsoda gyógyító név!), a módszer nagyasszonyának több remek könyve is megjelent magyarul, például a családi együttélésről és a gyászról.

Magyar vonatkozásban különösen érdekes Böszörményi-Nagy Iván neve, aki azt vizsgálta, miként része az igazságosság a családi rendszereknek, így egy etikai dimenziót is hozzá tett az elmélethez. Ezzel magyarázatot adott olyan égető kérdésekre is, hogy miért van a kapcsolatokban bántás, ez hogyan „öröklődik” és hogyan lehet ezt a láncot megszakítani. Ő egy személyes kedvenc is, majd írok még róla. És még sok másról is, ami családterápia.

Ki hordja a nadrágot? Párok döntéshozatala

balanceKi hordja a nadrágot? És mit gondolnak erről a férfiak és a nők? Úgy tűnik, elég eltérő dolgot… Egy közelmúltbeli adatfelvétel az EU 25 országára vonatkozóan vizsgálta, hogy a párok miként döntenek közös ügyeikről. A mintában mintegy 140 ezer pár szerepel, ezekre vonatkozóan mutatok be néhány saját számítást.

Az itt elemzett konkrét kérdés azt firtatja, hogy a pár tagjai miként hoznak döntéseket fontos ügyekben: pénzügyi kérdésekben, vásárlással, munkavállalással, házasodással, gyermekvállalással vagy költözéssel kapcsolatban. Ki hordja a nadrágot? Párok döntéshozatala részletei…

Karácsonyi ajándék: lehet meglepőbb a meglepetés

Xmas“Ó, megint egy szamovár!” Van kiút a zsákutcából, ahol kényszermosollyal szamovárt adunk és kapunk, amit adni talán éppen olyan kínos, mint kapni, és ahol a nem kívánt ajándékoknak újabb és újabb polcokat kell beizzítani a házban, mert sem kidobni sem továbbajándékozni őket nem szabad, nem lehet. Van kiút! Néhány izgalmas ajándékötlettel találkoztam az utóbbi időben.

A legnagyobb meglepetés (volt nekem): a MEGLEPETÉSCETLIK. A cetlik játékosságán, kreatitivásán túl nagyon tetszik, hogy például a gyereknek azt adja, ami a legértékesebb számára: az örömteli együttlétet. A kártyákat ki lehet nyomtatni, hiszen teljesen készen vannak, de lehet mindez inspiráció saját, személyre szabott ötletekhez is. Pároknak, barátoknak is lehet hasonlót csinálni, csupa olyasmit beírva, ami a kapcsolatot erősíti, színesíti, olyat, amiből a másik igazán érzi, hogy valaki figyel rá, vele van. Karácsonyi ajándék: lehet meglepőbb a meglepetés részletei…

Minden ember egy sziget – de van, aki még inkább. Magány-statisztika

Tízből egy ember magányos Európa szerte. Magyarország éllovas, de csak a társas találkozások hiányát illetően. Magány és életkor. Magány és boldogtalanság. Saját elemzés a European Social Survey alapján.

Átlagosan tízből egy ember magányos Európa szerte (26 ország átlagában). 9% érzi magányosnak magát, 11% gondolja azt, hogy nincs senki, akivel személyes dolgait meg tudná beszélni (“nincs barátja” az ábrában). 11% pedig elszigetelve él, azaz soha vagy ritkábban, mint havonta találkozik társas céllal barátokkal, rokonokkal vagy kollégákkal. (Ez utóbbiba nem számít bele a munka vagy más kötelességteljesítés közbeni találkozás.) Minden ember egy sziget – de van, aki még inkább. Magány-statisztika részletei…

Akarsz-e játszani? A játék szigetei a nagyvárosban

A játék szigetei a nagyvárosban: itt, ott, amott. Veszedelmes fajta az ilyen sziget –  mert hangulata ragadós, mint egy szívből jövő nevetés… nem lehet csakúgy elmenni mellette, vagy ha ma éppen el is lehet, egyszer majd magával ragad.

Vannak olyan elvetemültek, akik rollerrel járnak a városban. Egészen kifejlett, felnőtt létükre is, Akarsz-e játszani? A játék szigetei a nagyvárosban részletei…

Életrevalók

Ez egy qrva jó film, mondhatnám stílusosan, Drissként. Süt belőle az életöröm, olyannyira, hogy még a néző bőre is belepirul. Felállva az ember magát is remek szerzetnek érzi, és utóhatásként spontán módon olyan dolgokra ragadtatja magát, amire még soha és amik irtó jól állnak neki, mert tele vannak élettel. Megtörténhet hovatovább az is, hogy elereszt egy-két olyan viccet, amik nagyon ülnek  – közeli hozzátartozói legnagyobb elképedésére, akik eddig konzerv poénokon edződtek…

Eredeti cím: Intouchables
Magyar bemutató: 2011. december 22.
Rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano
Forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
Szereplők: François Cluzet, Omar Sy, Anne Le Ny, Audrey Fleurot, Clotilde Mollet, Cyril Mendy Életrevalók részletei…

Gyere, tágas a világ!

A blog új címe „Tágas a világ“. Ez egyben egy állítás, amihez mélyen tudok kapcsolódni személyes élményeim által, másrészt a távlatokra való csábítás. Ahogy elindulsz, látóhatárod is veled mozog majd. Ahogy utazol, úgy lesz egyre tágasabb számodra a világ.

A világ végtelen: ha elindulunk emberi léptékeink felől, akkor kifelé, a bolygók, csillagok, a Tejút és más galaxisok felé – nem érünk a végére: nemcsak űrhajóinkkal, de távcsöveinkkel sem. A „látható“ világegyetem 14 milliárd fényév, az azon túli sejthető pedig 93 milliárd fényév. Mi pedig – úgy tűnik – nem a közepén vagyunk. Ha befelé indulunk, az elemi részecskék felé, akkor az atomon, a kvarkokon a neutrinókig jutunk, amik zavartalanul hatolnak át az anyagon, fénysebességgel. A távlatok beláthatatlanok. A világunk kifelé és befelé egyaránt tágasabb annál, mint amit mi láthatunk, mint amiről mi tudhatunk. A világegyetem határtalan, még pusztán fizikai értelemben is. Mindez túl van a mi érzékelésünkön, csak beleborzongani tudunk.

Világunk végtelen. Lelkünk növekedésre, fejlődésre van berendezve. Halálunkig hív minket a más, a több, a teljesebb. Rajtunk múlik, miképpen válaszolunk erre a belső hívásra, mi az, amivel ezt a belső vágyat betölteni igyekszünk. Gyere, tágas a világ! részletei…

Miért is írom ezt a blogot?

Miért is írom ezt a blogot?

Először is azért, mert írni jó. Szeretem azt az érzést, ahogyan a gondolat, érzés, élmény betűvé formálódik… és közben át is alakul. Olyan, mintha aztán önálló életre kelne. Pinokkió vagy Gólem jut eszembe, aztán meg a Varázsceruza – vajon mosolyog-e ez az életre kelt figura, vagy inkább nyelvet nyújt?

Aztán meg azért is írok, mert szeretnélek inspirálni és provokálni. Szeretném, ha hidat tudnál építeni saját legmélyebb vágyaid és megélt valóságod közé.  Szeretném, ha egyre teljesebben élnél. Szeretném, ha kipróbálnál valami újat. Szeretném, ha tudnál jóízűen nevetni. Szeretném, ha azt éreznéd, hogy szeretsz és szeretnek. Szeretném, ha otthonos lenne számodra a világ. Ezt mind szeretném. Persze helyetted nem léphetem meg azt, amit Neked kell. Amit tenni tudok az az, hogy írok és gondolok Rád így távolból is…

Írásom nem lekerekített, fényesre polírozott végső kinyilatkoztatás, nem akarom és nem is tudhatom senkinek megmondani a tutit. Honnan is tudhatnám?

Az írott szó annyit ér, amennyire az Benned életté válik. Majd elválik, mivé válik.

Édesapám naplója

Sokszor vágytam apám figyelmére, és jobban vágytam azt, mint ahogyan ő adni tudta. Aztán egy napon rájöttem, hogy osztozunk ebben a vágyban, azaz ő éppen úgy figyelemre vágyik, mint én…. és hogy éppen ez a vágya olyan sürgető, hogy meggátolja abban, hogy érzékeny legyen az én vágyamra. És akkor felötlött bennem, hogy megajándékozom őt a figyelmemmel, és ezt úgy teszem meg, ahogyan arra sosem számított. Új lesz, ez az egy biztos…

Egy naplót írtam, egy képzeletbeli naplót. Egyes szám első személyben írtam, mintha ő beszélne magáról. A születése napján kezdődött, és mint ahogyan azt egy napló általában teszi, konkrét dátumokkal ellátott bejegyzésekkel folytatódott.

Beleírtam szinte valamennyi történetet, amit csak tőle hallottam és amit fel tudtam idézni. És beleírtam azt is, amit nem hallottam, de amit sejtettem: az érzéseket, hangulatokat, rezdüléseket. Úgy próbáltam írni, ahogyan ő beszélne ezekről, ha tudna róluk beszélni. Belebújtam a bőrébe. Beleírtam azt is, amire nem is emlékezhetett és amiről nem is beszélhetett. A születés élményével kezdődött, az aznapra vonatkozó bejegyzéssel: „Nagyon fájt. Nehezen kapok levegőt, és különös zajok vesznek körül. Az egyetlen ismerős anyám szívhangja, de az is olyan messziről hallatszik.” Aztán folytatódott az anyai közelséggel, a testvérekkel, a szeretetteljes közelséggel és a rivalizálással, aztán a háború alatti apró örömökkel és végletes félelmekkel, a Rozi kecskével, aki tejével megmentette a családot, a sörgyár óvó pincéjében talált keserű-édes csokoládékészletekkel, Édesapám naplója részletei…

Onnan indulj, ahol vagy

Ha messzire is vágysz, csak onnan tudsz indulni, ahol vagy. Ha Vele szeretnél útnak indulni, akkor lesz közös az utazás, ha találkoztok az elején.

Egy friss, nyári élményem, hogy egy esküvőn hárman beszélgetünk, körben állva. Éppen arról mesélek két barátomnak, hogy milyen új élményem volt egy tánc során. Odalép egy rég nem látott ismerős, és félbeszakítva a beszélgetést, félig hátat fordítva a többieknek, hozzám fordul: „Hogy vagy, Orsi? Mesélj magadról!” Nem tudtam mást válaszolni, minthogy „éppen ezt teszem”. Nehéz volt utána újra felvenni a fonalat… Onnan indulj, ahol vagy részletei…