Boldog-boldogtalan: a közpolitika szerepe

happinessA közpolitika törődjön elsősorban a boldogtalanokkal. Egyrészt, mert rossz nekik és egy „jóléti állam“ feladata a szenvedés enyhítése (etikai szempont), másrészt pedig nagyon sokba kerül ez a költségvetésnek (hatékonysági szempont). A boldogság megtalálásáért pedig elsősorban mi – egyének és közösségeink – tudunk a legtöbbet tenni. Érvek és saját kutatások.
Boldog-boldogtalan: a közpolitika szerepe részletei…

Emlékeimben élek

Úgy tűnik, van egy Emlékező Énünk, ami uralni tudja jelenünket is, olyannyira, hogy még el is rabolhatja tőlünk azt. Így vagyunk összerakva emberként…

Mennyire vagy elégedett a mai napoddal? Mit mondanál, mennyire voltál ma boldog úgy összességében? Vajon mire gondolsz, amikor erre a kérdésre válaszolsz? Összesíted-e a nap jó és rossz élményeit? Vagy valami más a döntő? Úgy tűnik, hogy létezik egy egyetemes emberi mintázat, hogy hogyan értékeljük saját boldogságunkat. És a válasz rejtélyes módon a “más a döntő”. Daniel Kahneman, közgazdasági Nobel díjas pszichológus (!) és kollégái, aztán pszichológusok armadája kutatta ezt a kérdést és jutott hasonló következtetésre. Emlékeimben élek részletei…

Az örök élet titka és az apácák

Egy apáca-vizsgálat szerint az örök (értsd: hosszúúú) élet titka a boldogság, azaz a boldog apácák sokkal tovább élnek. Legyünk akkor most mind apácák??? Mi van azokkal, akik nem akarnak? Mi van azokkal, akik hajlanának rá, de már lecsúsztak róla… például azért, mert férfiak? 🙂 A megnyugató hír az, hogy a fiatalkori pozitív életszemlélet hosszú éveket tehet hozzá az élethez – mindenkinél! Nem főnyeremény ez? Nemcsak hogy hosszú az az élet, de még ráadásul örömteli is! Az örök élet titka és az apácák részletei…