Mi lenne ha…? A feláldozott haszon

Fontos döntéseknél nem csak azt érdemes megnézni, hogy az adott választás mekkora nyereséggel jár, hanem azt is, hogy az esetleges alternatívák nyeresége milyen. Lehet, hogy triviálisan hangzik, de mintha mégsem csinálnánk… Hufnágel Pisti és a luxusbunda esete.

Egy kedves bécsi ismerősöm csinos, középkorú nő. Szálfaegyenes tartásával, méltóságteljes lépéseivel, szép vonásaival, ápolt külsejével már önmagában is elég feltűnő jelenség lenne. De emellett szembeötlő az is, hogy milyen igényesen és választékosan öltözik. Elegáns és egyben divatos is, és minden ruhája kiemeli nádszál derekát, formás csípőjét. A kelmék anyaga finom, a szabás egyedi és szinte alig látni kétszer ugyanazt rajta. Jártam nála egyszer látogatóban. Egy nagy házban élnek a férjével, ahol olyan „gardróbszekrénye” van, ami egy egész szoba: itt körbe lehet járni és így lehet kiválasztani az aznapra való öltözetet. Nyilvánvalóan számára a megjelenése egy kreatív önkifejezés, és ebben sok öröme telik. Biztosan szeret vásárolni és szereti az idejét azzal tölteni, hogy a külsejét szépíti, a megjelenését megalkotja. Talán még ennél is jobban élvezi mások elismerő tekintetét. Innen nézve tehát jól dönt: fontos neki, örömet szerez neki, tehát csinálja. De vajon megfontolta-e, hogy nincs-e más, ami ennél nagyobb örömöt adhatna?

Egy férfi példa lehetne itt mondjuk az, ha valaki sokat túlórázik azért, hogy megvehessen magának egy jó márkájú autót. Biztosan nagyon fogja élvezni azt, amikor benne ül… De vajon végiggondolta-e férfi hősünk azt, hogy mi lett volna, ha másra költi a pénzét, vagy ha mással tölti az idejét? Nem lett volna egy másik olyan stratégia, ami összességében több örömöt adott-e volna? A kutatások szerint hajlamosak vagyunk arra, hogy a „dolgok” értékét túlbecsüljük az élményekkel szemben… így a megszerzésükkel is sokkal több időt töltünk, mint az nekünk magunknak jó lenne. Mi lenne ha…? A feláldozott haszon részletei…

Anna: “Négy dolog, ami miatt számomra fontos és izgalmas a pszichodráma”

Anna okos, absztrakt gondolkodású nő, aki szereti a számokat, az elméleteket és a rendszeralkotó gondolkodást. Arról mesél, hogy ő az “agyalás”-tól, a jó baráti problémamegoldó beszélgetésektől hogyan jutott el egy másfajta felfedező útra, ahol a problémákra figyelés helyett már a felfedezésnek, a változtatásnak van helye, és ahol egyre inkább lehetőségként látja életét. Beszél arról is, hogy szerinte mi is a “kollektív bölcsesség”. Négy pontban teszi mindezt – hűen magához.

Elég absztrakt gondolkodású ember vagyok, aki szeret mindent pontosan megérteni. Itt tapasztaltam meg először, hogy a cselekvésnek mennyivel nagyobb ereje lehet, mint a beszédnek, az “agyalásnak”. Arra tanított, hogy a testtel is lehet gondolkodni, a gesztusokkal, az akcióval.    

Számomra a problémamegoldásban is új utat jelentett. Korábban ismerős volt az a helyzet – mint legtöbbünknek -, hogy az embert valami bántja, valahol elakadt, valamit döntenie kéne, és erről bizalmasan beszélget egy baráttal, rokonnal, vagy egyéb, lelkileg közelálló emberrel. Anna: “Négy dolog, ami miatt számomra fontos és izgalmas a pszichodráma” részletei…

A csoportos önismeret módszertanáról

Csoportban

A csoportban eleinte 10-15 ismeretlen emberrel találkozol. Idővel azonban a mélyülő bizalom révén egy támogató közegre lelsz, akikkel egyre szívesebben osztod meg érzéseidet, nehézségeidet, kételyeidet. Rájössz, hogy mindezekkel nem vagy egyedül. Megtapasztalod, milyen is támogatást kapni – milyen érzés azt elfogadni -, és milyen támogatást tudni adni. Megtapasztalod, hogy milyen az, amikor elfogadnak, nem akarnak neked kéretlen tanácsot adni vagy jobban tudni helyetted, hogy mi a dolgod.

A csoportban tényleges kapcsolatokat, interakciókat élsz meg (azaz nem csak beszélsz róluk négyszemközt egy barátnővel vagy egy terapeutával). A csoportban tükörre lelsz, hiszen az itt megtapasztalt működésed visszajelzést ad a külső kapcsolódásaidról is: amint bent, úgy kint. Ezért az itt lezajló változások a csoporton kívüli kapcsolataidra is nagy hatással lesznek.

Nem lehet önmagadra elszigetelten tekinteni, hiszen társas rendszerekben létezel, mint például a család. A csoporttagok által lehetőség van ezek megjelenítésére és a kapcsolati rendszer korrekciójára is.

… de mégis saját tempóban

Saját ritmusod szerint haladhatsz. Ha óvatos araszoló vagy, akkor úgy, ha „bátran bele a közepébe”, akkor úgy. A csoportos önismeret módszertanáról részletei…

Önismeret = önzés?

Egy sikeres ember vajon miért akarna lelki nyavalyákon szüttyögni? Nem inkább cselekedni kell? Aztán meg nem önzés az önismereti “vacakolás”, ahelyett, hogy inkább másokra figyelnénk? A gonosz királynőt az ő ” Tükröm-tükröm…”-je  végtelenül aljas dolgokra indítja…

Vajon ha magammal foglalkozom, akkor ez nem éppen a magamba fordulás jele? Az önismeret több, mint egyszerűen csak magammal foglalkozás. Ez utóbbi sokszor a már ezerszer jól ismert gondolatkörök újbóli végigjárását jelenti: múltbéli, vagy vágyakat, álmokat játszó jövőbeli „videók” újrajátszását. Legtöbbünknek vannak ilyenek. Olyannyira, hogy ezek rendesen ki is töltik a teret, és kevés hely marad arra, hogy észrevegyük a jelenben kínálkozó szépséget, lehetőséget, azaz éppen azt, ami sorsfordító lehetne.

Önismeret = önzés? részletei…